Az Euronews tudósítója Accumoliba utazott, ahol találkozott a földrengés egyik túlélőjével. Ez az asszony azon kevés ember egyike, aki tényleg itt lakik, a családjával gazdálkodnak, állatokat tartanak. A többség csak nyáron, vakációzni utazik haza a hegyekben található szülőfalujába, de ők itt vannak egész évben. A családból szerencsére senki nem halt meg, mert a házuk lakhatatlanná vált ugyan, de állva maradt. Helyzetük tehát irigylésre méltó. Hiszen élnek.

– Nem mehetünk el a farmról, meg kell fejni a teheneket, gondoskodni kell a disznókról meg a borjakról. Ez az otthonunk, itt kell maradnunk.

– Az egész farmon a háznak ártott a legtöbbet, az szenvedte meg leginkább, különösen az első rengés katasztrofális hatását. De szerencsére strukturális szempontból kitartott, nem omlott össze – folytatta az asszony. – Nézze meg ezt a ruhásszekrényt. Elmozdult. Egész pontosan a fal mozdult el hátra. Olyan, mintha bomba robbant volna. Hallottuk, ahogy leomlik valami, aztán egy durranást.

– Ez annak a szobának az ablaka, ahol aludtam – mutatta az asszony. – A legutolsó rengésnél olyan hangot hallottam, mint egy robbanás, és az ablakpárkány a földre zuhant. Csak hogy megértse, milyen erős hang volt: hatan voltunk bent, mind ordítva rohantunk ki. A férjem a fiát kereste, de szerencsére a az összes falubeli fiú kint volt. Van egy találkozóhelyük, mi iskolának hívjuk, mind ott voltak, ott ünnepelték a nyár utolsó napját. A fiamnak tíz másik fiúval el kellett utaznia Rómába, onnan repültek Lisszabonba vakációzni – ezen a ponton a túlélőből csendes sírás tört elő. – Szerencsére – tette hozzá.

– Ez itt egy ház volt – mondta, ahogy továbbhaladtak az Euronews riporterével. – Casa Verdének, Zölt Háznak hívtuk. Tele volt emberekkel. Négy testvér lakott benne. Mindenki sikoltozott itt is, ketten meghaltak.

– Itt a férjem, feji a teheneket – vezette be tudósítónkat az istállóba. – Ezt a munkát nem lehet felfüggeszteni. meg kell csinálni reggel és este, az egész szerencsétlenség ellenére. Most mutatok valami gyönyörűt. Ez a borjú tegnap született, Földrengésnek neveztük el, hogy emlékeztessen rá: a halál és a pusztulás ellenére az élet megy tovább. Valami rosszból mindig születik valami szép is. Lehet, hogy ez közhely, de el kell fogadni a dolgokat úgy ahogy vannak.