A sztívia kétszázszor édesebb, mint a cukor, íze pedig az édesgyökérre emlékeztet egy kissé. A cukorhelyettesítő szerként alkalmazott, gyors növekedésű növény kitűnően érzi magát a dél-spanyolországi Málaga környékén.

A magas hozam miatt Sergio Martinhoz hasonlóan egyre több gazda tér át a sztívia termesztésére.

– Azelőtt paradicsommal, paprikával, hagymával, burgonyával foglalkoztam… De ennek a fajta gazdálkodásnak befellegzett. Ezért áttértem a sztívia termesztésére. Nincsenek kártevői, és évente háromszor is aratunk. Négy éve palántáztunk, azóta se kellett újravetni.

A sztívia kalóriamentes, és nem emeli meg az inzulinszintet.

A növény száraz leveleiből kioldott édesítőszer a steviol glycoside, más néven E-960.

A folyamatot José Luís Rosua, a Granadai Egyetem botanikusa, a SteviGran technológiai vállalat alapítója magyarázza el:

– Miután összegyűjtöttünk több kilónyi száraz levelet, leforrázzuk, hogy kioldjuk belőle az értékes anyagot. Ezt az első forrázatot az európai uniós szabványnak megfelelően több szakaszban, mikro-, ultra- és nanoszűrőkkel tisztítjuk, mire a folyadék vízszínűvé nem válik. Ennek a tisztított terméknek a 95 százalékos steviol tartalmú oldatát vagy ennek porított változatát lehet fogalomba hozni.

A SteviGran üzemében préselik tablettává a porított sztíviát, melyet sokan cukor helyett használnak.

Ám a sztívia nem olyan tökéletes, mint amilyennek első látásra tűnik.

A szakácsok arra panaszkodnak, hogy nehezen elegyedik, édesgyökérre emlékeztető íze miatt pedig nem minden ételhez passzol.

A táplálkozási szakemberek is óvatosságra intenek. José Miguel Mulet professzor, a Valenciai Műszaki Egyetem agrármérnöke szerint sok tévhit él a sztíviával kapcsolatban.

– Rengeteg terméket találunk a szupermarketben. Mindig nézzük meg a címkét! Ha azt olvassuk, hogy sztíviából készült, még nem jelenti azt, hogy sztíviát tartalmaz. Ugyanis maga a növény nem engedélyezett. Mi a gond a sztíviával? Az, hogy növényként fogyasztva farmakológiai hatású. A férfiaknál meddőséget okozhat, egyes esetekben pedig életveszélyes mértékben leviheti a vérnyomást. Az is gond, hogy úgy reklámozzák, mint ami meggyógyítja a cukorbetegséget. Ez óriási tévedés. A sztívia nem helyettesíti a gyógykezelést. Édesítőszerként azonban alkalmazható, mert a szacharinnal és az aszpartámmal szemben nem emeli meg az inzulinszintet – magyarázza José Miguel Mulet.

A növény levelét nem ismerik el az Európai Unióban élelmiszerként, és a gyógynövényboltokban sem értékesíthető. Csak édesítőszer-alapanyag minősítést kapott 2011 novemberében.

Az andalúziai gazdálkodók összefogtak, hogy felvirágoztassák az iparágat.

– Európában ugyanolyan tradicionális növénynek számít, mint a teafű vagy a kamillavirág. Nem új élelmiszerről van tehát szó. Az EU-nak ugyanúgy engedélyeznie kellene az értékesítését és a fogyasztását, mint a tea vagy a kamilla esetében – mondja Leovigildo Martín, az andalúziai sztíviatermesztők és -értékesítők szövetsége, az APYCSA elnöke.

Az évszázadok óta ismert sztívia Paraguayból származik, nevét az 1556-ban elhunyt Pedro Jaime Esteve spanyol botanikusról kapta.

Elsőként Japánban termesztették ipari méretekben a hetvenes és nyolcvanas években, majd Kína, Thaiföld és Malajzia vette át a központ szerepét.